|
A venire contra factum proprium tilalmának érvényesülése
a házassági vagyonjogi szerződéssel összefüggő jogvitákban
FAJTAI Krisztina
PhD-hallgató (PTE ÁJK)
A Ptk. 1:3. § (2) bekezdése szerint a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott (venire contra factum proprium tilalma). Mind az elméletben, mind a gyakorlatban felmerül a kérdés, vajon mi a norma tárgyi hatálya és szankciója általában, miként alkalmazandó a tilalom a speciális jogszabályok mellett, illetve leges speciales hiányában. A kérdés nem kevésbé problematikus a házassági vagyonjogi szerződésből eredő jogviták esetében sem. Alapkérdésként jelentkezik, hogy eredményesen hivatkozhat-e az házastárs a másik házastárs korábbi magatartásával ellentétes joggyakorlására a házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének megállapítása kapcsán, illetve hogyan értékeli a bíróság az elvbe ütköző magatartást a házassági vagyonjogi szerződéssel kapcsolatos jogvitákban. A válaszadáshoz dogmatikai és dogmatörténeti elemzés mellett szükséges az empirikus - joggyakorlat-elemző - vizsgálatok elvégzése is. Az eseti döntések kijelölik az elv alkalmazásának pillanatnyi határait, azonban kérdéses lehet, hogy ezek a határok tárgyi és jogkövetkezményi értelemben módosításra szorulnak-e.
Kulcsszavak: venire contra factum proprium tilalma, házassági vagyonjogi szerződés, érvénytelenség, jóhiszeműség és tisztesség követelménye
The Application of the Prohibition of Venire Contra Factum Proprium
in Disputes Relating to Marriage Contracts
Krisztina FAJTAI
PhD student (University of Pécs, Faculty of Law)
Abstract: According to Art. 1:3 § 2 of the Hungarian Civil Code "The requirements of good faith and fair dealing shall be considered breached where a party's exercise of rights is contradictory to his previous actions which the other party had reason to rely on". Jurisprudence calls this law the Prohibition of venire contra factum proprium. Both in theory and in practice, the question arises as to the scope and sanction of the rule in general and how the prohibition applies together with and in the absence of leges speciales. The question is no less problematic in the case of disputes relating to marriage contracts. The fundamental question is whether a spouse can effectively rely on the exercise of a right contrary to the prior conduct of the other spouse in order to establish the invalidity of a marriage contract, and how the court assesses the existence of such conduct in marriage contract disputes. In addition to a doctrinal and historical analysis, the answer requires empirical studies upon jurisdiction as well. The case-law sets out the current limits of the application of the principle, but it may be questionable whether these limits need to be modified in substantive and consequential terms.
Keywords: principle of venire contra factum proprium, marriage contract, nullity, sentencing practice, principle of good faith and fair dealing
|