|
Eljárás hűtlenségi ügyekben
BIRÓ Zsófia
PhD-hallgató (PTE ÁJK)
A hűtlenség alá tartozó tényállásokat a büntetés maga fogta össze, ami pedig nem volt más, mint a fő- és jószágvesztés. Az Árpád-korban a hűtlenség alatt volt értendő, ha valaki a király életére tört, elárulta az országot, súlyosabb deliktum elkövetése esetén a büntetés végrehajtása elől idegen országba távozott, továbbá, ha valaki az országba idegen fegyveres erőt behozott. Ekkor még a király volt minden hatalom, így a bírói hatalom forrása is, ezért a hűtlenségi ügyekben ő maga járt el, majd 1222-ig a nádor is lefolytathatta az eljárást, de a király tudomása és beleegyezése nélkül nem fejezhette be.
A későbbiekben a hűtlenség vétke tágabb értelmezést kapott és közdeliktum jelleget öltött, ezért olyan jogellenes magatartások is a hűtlenség körébe tartoztak, amik az állam és a társadalom ellen irányultak.
Az 1495. évi 3. törvénycikktől kezdődően az országgyűlés, végül a Habsburgok idején delegált bíróságok jártak el ebben az ügykörben, ami utóbbi időszakban politikai eszközként is szolgált: az udvar és a király saját maguk állították össze az osztrák tagokból álló és osztrák jog alapján ítélkező, fellebbezést nem ismerő törvényszéket, ami végső soron az ítéletek, a birtokok visszaháramlása alapján rendkívüli vagyonhoz juttatta a kincstárat. Ezzel az országgyűlésen való tárgyalás lehetősége szinte teljesen háttérbe szorult. A probléma feloldását az 1723-as bírósági reform hozta el, amikor is a királyi ítélőtáblához, a Hétszemélyes Táblához került.
Kulcsszavak: hűtlenség (nota infidelitatis), felségsértés, delegált bíróságok, nota perek, fő- és jószágvesztés
Procedure in cases of infidelity
Zsófia BIRÓ
PhD student (University of Pécs)
The matter of fact of infidelity was summarised by the punishment itself, which was forfeiture of estates and decapitation. In the Árpád-era infidelity was understood as an attempt on the king's life, betrayal of the country, flee to a foreign country to escape punishment for a more serious offence, and bringing in foreign armed forces. At that time the king was the source of all power, including judicial power, therefore he himself acted in cases of infidelity. Until 1222 the palatine could also conduct proceedings, but he could not make a sentence without the king's consent.
Later, the crime of infidelity gained a broader meaning and became a public offence, therefore also included unlawful actions against the state and society.
From Article III of 1495 onwards, the Diet, and after that in the Habsburg-era courts delegated by the Habsburg monarch proceeded in this area, which in recent times also served as a political tool: the delegated court - composed exclusively of Austrian members and adjudicating on Austrian law - did not give space for any appeal. Its judgements resulted extraordinary wealth to the Treasury, on the basis of the reverted estates. With this, the possibility of procedures in cases of infidelity in the Diet was almost completely overshadowed. The resolution of the problem was brought about by the judicial reform of 1723, when the mentioned procedure was transferred to the Royal Court, to the Tabula Septemviralis.
Keywords: infidelity, nota infidelitatis, treason, delegated courts, forfeiture of estates and decapitation
|
|