|
Kényszer vagy fenyegetés alatt
Különleges telekkönyvi törlési perek a második bécsi döntés után
JOÓ László Ádám
doktorandusz (DE MGDI)
A második bécsi döntés után az országgyűlés általános felhatalmazásának birtokában a kormány számos rendeletet bocsátott ki a magyar magánjog hatályának a visszacsatolt területekre való kiterjesztése érdekében. Elsőként az ingatlanokra vonatkozó jogszabályok hatályát terjesztették ki az 1440/1941. M. E. sz. rendelettel, amelynek 6. §-ában a jogalkotó lehetőséget biztosított mindazoknak, akik a román fennhatóság idején idegenítették el ingatlanjaikat, hogy in integrum restitutiót kérjenek az aktuális tulajdonos tulajdonjogának telekkönyvből való törlésével. A bíróság abban az esetben is megítélhette ezt, ha a jogügyletet súlyos anyagi vagy más károsodással fenyegető és a jogszerző fél érdekét szolgáló hatósági intézkedés vagy más hatósági közvetlen vagy közvetett kényszer vagy valamely kényszerítő hatósági intézkedés kieszközlésével való fenyegetés hatása alatt kötötték meg. Az egyik ügy alperese azt állította, hogy ezzel a kormány túllépett az országgyűléstől kapott felhatalmazáson. Ezzel szemben a kir. Kúria egyetértett a kormánnyal, és kiemelte a rendelkezés fontosságát a magánjog rendjének visszaállításában. A hozzáférhető ítéletek elemzése után megállapítható, hogy a bíróságok nem egyöntetűen értelmezték a fent említett eseteket, ebből kifolyólag nem mindig tudták kiválasztani a megfelelőt. Ennek ellenére a telekkönyvi törlést a legtöbb ügyben elrendelték, amelyben az eladó hatósági kényszer vagy (ezzel való) fenyegetés hatása alatt idegenítette el az ingatlanát. Bár a rendelet csak a következő román megszállásig volt hatályban, és a magántulajdon rendszere alapvetően megváltozott a kommunizmusban, a tárgyalt rendelkezéssel kapcsolatos bírói gyakorlat tanulságai figyelmet érdemelnek.
Kulcsszavak: második bécsi döntés, magánjog, ingatlan, telekkönyvi törlési per, in integrum restitutio
Under Compulsion or Threat
Special Litigations of Deletion from Land Book following the Second Vienna Award
László Ádám JOÓ
PhD student (UD GMDS)
Following the Second Vienna Award, in possession of the general authorisation of the Parliament, the Hungarian Government adopted several decrees in order to extend the scope of Hungarian private law to the regions concerned. At first the scope of the law of real estate was extended by the Decree of the Government no 1440 of 1941. In paragraph 6 the legislator provided the right for those who alienated their immovable properties during the period of the Romanian supremacy to request in integrum restitutio, in a measure through the deletion of the current owner's right of ownership. The court could also uphold the application if the transaction concluded under a compulsive action of a Romanian authority threatening with damage and serving the buyer's interest or under the direct or indirect compulsion of an authority or the threat of procuring it. A defendant of a litigation complained that the Government exceeded it's powers received from the Parliament by the adoption of this rule. However the Supreme Court agreed with the Government and highlighted the necessity of the rule in purpose to restore the order of private law. After the analysis of the available judgments it is ascertainable that courts did not interpret the above-mentioned causes consistently, therefore they could not always choose the appropriate one of them. Despite that, deletion from land book was ordered in most cases in which the vendor was forced to alienate his/her immovable property under some kind of compulsion or threat of an authority. Although the Decree was in force until the Romanian reoccupation and the system of private property was altered extremely in the communist regime, the lessons of the judicial practice of the discussed rule should get attention.
Keywords: Second Vienna Award, private law, immovable property, deletion from land book, in integrum restitutio
|
|