|
Eszményiség? Zsarnokság?
A joguralom-gondolat és kérdőjelei
VARGA Csaba
professor emeritus (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
A jogállamiság az elmúlt évtizedekben a nemzetközi politika egyik hívószavává vált, leírásból előírássá, a jogrendek megítélésének kritériumává változva a jogból a politika mezőnyébe lépve át. Mindez egybeesett a szovjet birodalom felbomlásával, egypólusúvá lett világunkban a globalizáció előretörésével. Ám a jogban azóta sem operatív fogalom: nem kapcsolódik ténymeghatározáshoz, mely lehetővé tenné jogilag megállapíthatóvá, mert jogi esetet alkotó tényállássá változását. Továbbá azért sem, mert nem éles határú osztályfogalom, hanem kizárólag jellemzéssel és példálózással élő rendfogalom. Ráadásul éppen természete szerint ún. alapvetően vitatott fogalom. Gyakorlatilag nyitott végű, hiszen intézmények s szerzők versengő megfogalmazásokkal folyvást bővítik. Mindezek eredményeként mára belsőleg kiüresedett. Eredete s kifejlődése szerint a jog állami működtetésében megmutatkozó civilizációs önfejlődés tapasztalata ez, különböző helyek és korok kihívásaira adott válaszként kialakultan. Ezen eredendő partikularitás univerzalizálása Nyugat értékei exportálási kísérletét rejti. Miközben nem igen/nem-kategória, hanem eszmény, ami felé törekszünk. Ellentmondásos, kompromisszumokkal közelíthető. Merev követés esetén a benne rejlő értékek kioltanák egymást; így csakis eseti mérlegelés biztosíthat ott és akkor optimális egyensúlyt.
Kulcsszavak: létrejötte és elnevezése, formális jogszerűség és bírói döntés elé vitel lehetősége, ideológiai programként politizálódás, jogállamiság mint demokrácia-, emberjogiság-, liberalizmus- és Nyugat-álca, partikuláris, operativitás kizártsága
Absolutism, Outgrown from an Ideal?
The Rule of Law Idea with Questions and Answers
Csaba VARGA
professor emeritus (Pázmány Péter Catholic University)
The rule of law has become a watchword in international politics over the last few decades. It has been transformed from descriptum into prescriptum, a criterion for judging legal orders, transferred from the legal to the political sphere. Its impact coincided with the dissolution of the Soviet empire and the advance of globalization in our unipolar world. But what did not become, could not become, an operative term in law, since it is not linked to a definition of facts that would allow it to become legally ascertained and established as a set of facts constituting a legal case. Because, by its very nature, it is not a class concept with sharp boundaries, but a concept of order that can only be clarified by characterization and through examples. It is what literature calls essentially contested, and what institutions and authors are constantly expanding with competing formulations, which has long since led to its internal emptying out. In its origin and development, it has never been anything other than the accumulated experience of civilizational self-growth in the operation of the law by the state, which has evolved in responses to the challenges of various places and times. That is, it is particular. And the way in which our present attempts to universalize this - in which, of course, mutual learning processes between nations and ages are also involved - is a mere artificial projection, which conceals the West's urge to export the values that guide it. Not a yes or no category, but an ideal towards which we strive. Contradictory, with compromises, because if we attempted to satisfy it in its entirety, the conflicting values within it could extinguish each other; consequently, only a case-by-case weighing up of these values can ensure that a balance, optimally satisfactory there and then, is achieved.
Keywords: genesis & name, formal legality & justiciability, politicisation as an ideological program, rule of law as a disguise for democracy, human rights, liberalism, and the West, transferability & universalisability, non-operability
|
|