|
Jogérvényesítés a késő oszmán közigazgatási jogban
SISKA Katalin
egyetemi docens (DE ÁJK)
A Birodalomra a végrehajtás útján megvalósuló jogérvényesítés volt jellemző, ahol a közigazgatási szervek feladat-meghatározó jogi normákat alkottak. E feladatok végrehajtása az önkéntes jogkövetés sajátos formájaként volt értékelhető: a közigazgatási szervek jogi hatású, vagy jogi hatást nem kiváltó igazgatási cselekményeket végeztek, nem garantálva, hogy a jogalkotó által kitűzött cél megvalósul azzal, hogy a jogszabályt betű szerint betartják. Az oszmán hódítás nem gyors és gyökeres rendszerváltásként zajlott, hanem többnyire fokozatosan, kíméletesen, és csak a legszükségesebb változtatásokra korlátozódott. Az Oszmán-dinasztia több évszázados sikerének egyik összetevője ez a nem beavatkozó jellegű közigazgatási politika volt, mely végül a bukást eredményezte. A Tanzimat reformjai formálisan érintették a közigazgatás struktúráját, különösen provinciális szinten, de a szervezet modernizációját nem hozták meg és a rendszer működése elégtelen maradt. Az oszmánizmus bevezetésével megszűntek a különbségek muszlim és nem muszlim vallású alattvalók között, de ezt sem tekinthetjük gyökeres váltásnak, hiszen ennek a toleranciának mély gyökerei voltak a reformkort megelőző időszakban is. Tanulmányomban az oszmán közigazgatási rendszer kialakulásának bemutatását követően a Tanzimat korszak közigazgatást érintő változásait és azok mozgatórugóit vizsgálom. Külön kitérek az oszmán vallási alapú igazgatási rendszerre (millet), melyek az oszmán közigazgatási rendszerben ugyanolyan fontos szerepet töltöttek be, mint a területi alapú egységek. Munkámban kitérek néhány korabeli jegyzőkönyvben rögzített esetre is, melyeket színes adalékul szánok a korabeli igazgatási rendszert illetően tett megállapításaim mellé.
Kulcsszavak: Oszmán Birodalom, közigazgatási jog, közigazgatási egységek, sharia jog, Tanzimat
Law Enforcement in the Late Ottoman Empire
Katalin SISKA
associate professor (University of Debrecen Faculty of Law)
The Ottoman Empire was much more characterized by enforcement, where administrative intervention was not a prerequisite for compliance of the rule of law. Public administrations have established task-defining legal norms. The implementation of these tasks could be assessed as a specific form of voluntary compliance: administrative bodies carried out administrative acts with or without legal effect, without guaranteeing that the goal set by the legislator would be achieved by literally complying with the law. The enforcement of the law was apparent in many cases. One component of the centuries-long success of the Ottoman dynasty was this non-interventionist administrative policy. The Ottoman conquest did not take place as a rapid and radical change of regime, but on the contrary: it was mostly gradual, gentle, and limited to the most necessary changes. The Ottomans left everything in the Christian world that did not offend or were indifferent to their own system and sought to squeeze space for everyone who was willing to cooperate with them. In my study, after a brief introduction of the Ottoman administrative system, I turn to the changes affecting the administration of the Tanzimat era. In a separate subsection, I examine the Ottoman religious-based administrative system (millet), which played as important a role in the Ottoman administrative system as the territorial-based units. In my work, I also cover the recording of some contemporary administrative protocols that provide a colorful picture of administrative life.
Keywords: Ottoman Empire, administration law, sharia law, administrative units, Tanzimat
|
|